Ouija, a démoni társasjáték
Aki látott már amerikai horrorfilmet, valószínűleg ismeri az Ouija-táblát is, ezt meglepően egyszerű, dekoratív eszközt, melynek segítségével - állítólag - kommunikálni lehet a szellemvilággal, és amelynek használatát kifejezetten veszélyesnek tartják, mert ki tudja milyen kaput nyithat meg, és főleg hova...
Még mielőtt játszadozni kezdenénk a táblával, jó szokásunkhoz híven utazzunk vissza egy kicsit az időben. Az emberek évezredek óta próbálnak kapcsolatba kerülni a túlvilággal, szellemekkel, erre pedig többek között az automatikus írást, pszichográfiát használták. Az automatikus írásnál a közvetítő (médium) "átadja" a tudatát, vagyis a létrejövő mondanivaló természetfeletti vagy tudatalatti forrásból származik. Az automatikus íráshoz használhatnak vagy valamilyen könnyen mozgatható tárgyat, melyhez íróeszközt rögzítenek, vagy egy szintén könnyen mozgatható "mutatót" és az ehhez kapcsolódó ábécét, táblát. A ma ismert Ouija-tábla elődeit az ókori Rómában, Kínában, Görögországban is megtalálhatjuk.
Planchette-t használó kislány (William Marriott gyűjteményéből, 1910.)
A 19. század második felében aztán elképesztően népszerű lett a szellemekkel való kommunikáció (korábban ugye ez "tiltott terület" volt, okkult és eretnek tudománynak tartották), köszönhetően főként három New York-i nővérnek, Maggie, Kate és Leah Foxnak, akik 1848-ban azt állították, kapcsolatba tudnak lépni az elhunytak lelkével. A korszakban sokkal "hétköznapibb" esemény volt a halál, mint napjainkban, a várható élettartam alacsony volt, a csecsemőhalandóság magas, a háborúkban pedig rengeteg fiatal férfi vesztette életét. Teljesen természetesnek tekintették, hogy valaki kapcsolatba léphet egy elhunyt szerettével, nem tartották ezt megbotránkoztatónak vagy furcsának. Az emberek úgy jártak asztaltáncoltató partikra és szellemidéző szeánszokra, mint ahogy manapság összejönnek a haverok megnézni a Trónok harca legújabb részét. A médiumok a legkülönbözőbb "vezetők" üzeneteit közvetítették és megidézték a halott nagynéni szellemét, hogy a családtagok megtudhassák tőle, hova rejtette az ezüst eszcájgot. Az automatikus írás vagy a koppintásokon alapuló válaszok nehézkesek és hosszadalmasak voltak (és valljuk be, egy idő után elég unalmassá váltak), így már viszonylag korán megpróbáltak kitalálni egy gyorsabb, hatékonyabb és egyszerűbb módszert a kommunikációra. Ezek egyik nagy csoportja a "beszélő tábla" volt, melyek nagyjából ugyanazon az elven működtek, mint az ókorban: a táblán betűk, számok, időnként egyszerű szavak voltak, amelyekből össze lehetett állítani a mondanivalót, például mutatók és tárcsák segítségével. A másik csoportban az ún. planchette-ek tartoztak, vagyis szív- (gitárpengető), pajzs- alakú táblácskára rögzített, könnyen mozgatható, apró kerekekkel ellátott íróeszközök, melyekre finoman rá kellett helyezni a kezet, és hagyni, hogy a szellemek irányítsák azt. Egy-egy ilyen planchette általában néhány dollárba (mai pénzre átszámítva 30-45 dollárba, vagyis kb 10 000 Ft-ba) került.
Valaki (azt nem tudjuk pontosan, ki) aztán úgy gondolta, miért ne lehetne a kettőt, vagyis a táblát és a planchette-et kombinálni, 1891-ben pedig megszületett az Ouija-tábla, amit gyorsan szabadalmaztattak is. A leírás szerint a tábla "társasjáték két vagy több játékos szórakoztatására", a szabály pedig elég egyszerű: kérdéseket kell feltenni, amire a tábla a planchette segítségével válaszol. A tábla állítólag maga "választotta" a nevét, mely jó szerencsét jelent. Egy Ouija-készlet 1,5-2 dollárba került. Mint más népszerű és villámgyorsan sikeressé váló játéknál és eszköznél, a táblánál is egymást érték a pereskedések, viták és egyéb, üzleti körökben gyakori problémák. A táblát végül William Fuld tette igen sikeressé, rengeteg pénzt keresett vele. 1919-ben, a világháború után az egyik legnépszerűbb karácsonyi ajándék volt, 1967-ben pedig többet adtak el belőle, mint Monopolyból. Fuld egyébként egyáltalán nem hitt abban, hogy az Ouija-tábla segítségével a szellemvilággal lehet kommunikálni.
Ouija-táblát használó pár, Norman Rockwell
Rengetegen voltak azonban olyanok, akik rendkívül veszélyesnek tartották a táblát, egyenesen úgy gondolták, hogy rajta keresztül démoni teremtmények és ördögök kerülhetnek át az élők világába. Nyilván nem segített az Ouija-tábla rehabilitációjában, hogy az Ördögűzőben kulcsszerepet játszott (állítólag a Peter Blattyt inspiráló történetben is az Ouija-táblával való szellemidézés után lett megszállott egy fiatal fiú).
Nem egy olyan tragikus vagy furcsa ügyről tudunk, ahol a táblát, illetve az általa közvetített-sugalmazott üzeneteket tartották felelősnek. 1923-ban May Murdoch azért gyilkolta meg a férjét, mert az Ouija szerint hűtlen volt hozzá. 1933-ban a 15 éves Mattie Turley azt vallotta, hogy a tábla "utasította" arra, hogy ölje meg az apját (később persze kiderült, hogy Mattie anyja mozgatta a planchette-et és vette rá a kislányt a gyilkosságra, hogy a szeretőjével lehessen). 1958-ban egy vagyonos amerikai hölgy, Mrs. Helen Dow Peck egy bizonyos John Gale Forbes-ra hagyta szinte az összes pénzét, mert a tábla ezt mondta neki. Az illető azonban nem létezett, és a jogos örökösöknek hosszasan kellett pereskedniük, hogy végül megkapják a pénzt. Az elmúlt években is rendszeresen felröppennek hírek, hogy a rosszul sikerült Ouija-szeánszok után démonok és rossz szellemek szállták meg a felelőtlen játékosokat, sőt még azok sincsenek biztonságban, akik inkább az Ouija-appokat választják a hagyományos tábla helyett.
A szellemek mozgatják, vagy...
Akinek volt már a kezében Ouija-tábla, pontosabban planchette, esetleg látta már működés közben, az tudja, hogy a mutató "tényleg" magától mozog, vagyis nem a részt vevők tologatják ide-oda a táblán. Legalábbis ez az érzésünk. Valójában azonban mégis a játékosok mozgatják a planchette-et, még akkor is, ha nincsenek ennek tudatában. Még az 1850-es években alkották meg az ideomotoros hatás elméletét, melynek lényege, hogy elvárjuk, hogy a planchette megmozduljon, az izmaink pedig ennek az elvárásnak engedelmeskedve szinte észrevétlenül mozdulnak. 1853-ban Michael Faraday több kísérlet során bizonyította, hogy az asztaltáncoltatásnál is ez a hatás érvényesül.
Az Ouija-táblánál az ideomotoros hatás akkor lehet a leghangsúlyosabb, ha túl vagyunk az első néhány betűn, egyszerűen azért, mert az agyunk "ki akar" olvasni valamit, vár valamilyen üzenetet, és a kezdőbetűkből következtetni lehet a folytatásra. Vagyis, ha azt kérdezzük a táblától, ki ül majd a Vastrónra, és az első betű a D, sokkal gyorsabban jutunk majd el az A-hoz, E-hez, N-hez és a többihez. Ezt egy 2018-as vizsgálat során bizonyították is: Marc Andersen és társai számítógéppel követték a játékosok szemmozgását, ennek elemzésével pedig jól meg tudták jósolni, melyik lesz a következő betű. Minél többen vesznek részt a játékban, annál erőteljesebb a hatás és annál nagyobb lehet a meglepetés, hiszen jobban megoszlik a felelősség. Arról se feledkezzünk el, hogy az Ouija-szeánszhoz tartozó gyertyafényes-misztikus "hangulat" is segíthet elhitetni, hogy valami túlvilági erő mozgatja a mutatót.
Sok más, hasonlóan manipulatív játékhoz hasonlóan az Ouijának is lehetnek veszélyei, csak nem feltétlenül az, amit gondolunk. Mentálisan instabil vagy éppen traumán átesett (pl. gyászoló) embernél a "szellemvilágból" érkező, többféleképpen is értelmezhető vagy furcsa üzenetek előre nem jelezhető reakciókat, szorongást, pánikot válthatnak ki, és az is előfordulhat, hogy valaki megszállottjává válik a játéknak, és minden döntését a tábla válaszától teszi függővé.
Annak ellenére, hogy mennyire veszélyesnek tartják az Ouija-táblát, meglepően könnyű beszerezni, néhány kattintással megrendelhető magyar webshopból 29.990 forintért, Amazonról vagy Ebayről pedig még olcsóbban.
Források:
Marc Andersen et al.: Predictive minds in Ouija board sessions, Phenomenology and the Cognitive Sciences, 2018.
