Amikor eltemetnek valakit, (jó eséllyel) azért is teszik, hogy az illető végső nyugalmat találjon. Persze, a búcsúzó családtagoknak is fontos, hogy látják, elhunyt szerettük teste hitüknek megfelelően jó helyre kerül. Időnként azonban az "örök" nyugalom egyáltalán nem tart olyan sokáig.

Barbados trópusi szigetén egy gazdag ültetvényes család, a Chase família kriptája talán a legtitokzatosabb hely. A Krisztus Temploma parókia kertjében található, földbe ásott, fenséges kriptát 1792-ben "avatták" fel: az első halott, akit oda temettek, Elizabeth Elliot volt. A kripta néhány évvel ezután gazdát cserélt, és mikor felnyitották, hogy újabb halottat helyezzenek el benne, meglepődve vették észre, hogy sem Mrs. Elliot, sem pedig a koporsója nincs a kriptában. Nyomtalanul eltűntek. Ez már némi aggodalomra adhatott volna okot, de az igazi furcsaságok csak ezután kezdődtek. A kriptát újra eladták, Thomas Chase ezredes és családja tulajdonába került. Először két gyermeket, Ann Marie-t, majd néhány évvel ezután Dorcast temették el. Dorcas halálának körülményeiről sokat pletykáltak, azt suttogták, hogy a lány nem tudta elviselni durva és agresszív apjának viselkedését, és a mérhetetlen bánatba, kétségbeesésbe halt bele. Alig egy hónappal később a gyermekek apja, Chase ezredes öngyilkos lett. Mikor a temetés után felnyitották a kriptát, hogy az ezredes koporsóját is elhelyezzék benne, hihetetlen látvány fogadta a gyászolókat. A koporsókat egy ismeretlen erő egyszerűen szétszórta.

Ilyen volt - ilyen lett

A család először sírrablókra gyanakodott. Azonban a kriptát lezáró márványlap megmozdításához legalább hat-nyolc emberre volt szükség, a koporsók pedig nehéz ólombéleléssel készültek. A furcsaságok ellenére a koporsókat újra elhelyezték (a kisebbeket a nagyobbakra), és Chase ezredest is eltemették.

Négy évvel később, 1816-ban újabb temetésre készültek, és amikor felnyitották a kriptát, újra kaotikus állapotokat találtak: a koporsók szétszórva, felforgatva, fejjel lefelé voltak a kriptában. A kriptában, melyet nem nyitottak ki és tökéletesen le volt zárva. Pár hónappal később újra megismétlődtek az események: a korábban elrendezett koporsókat teljesen más helyen voltak, sőt valami olyan erővel "csapta" őket egymáshoz, hogy ez egyik jelentősen meg is rongálódott.

Az esetre végül Barbados kormányzója, Lord Combermere is felfigyelt. Elrendelte, hogy a kriptát a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni, a kripta padlóját finom szemcséjű homokkal fel kell szórni (hogy bármilyen lábnyomot észrevehessenek), a lezárt kriptát pedig le is kell pecsételni. Két évig hagyták így a kriptát. A két év alatt azonban az arra járó kíváncsiskodók furcsa zajokat, sikolyokat, puffanásokat és döndüléseket hallottak a kriptából. Hogy ki vagy mi okozta ezeket a hangokat, senki sem tudta.

Két év elteltével több százan figyelték, ahogy kőművesek és markos férfiak leverték a pecsétet és felnyitották a kriptát. Bár kívülről semmi nem látszódott a hatalmas márványlapon, bent a már-már szokásos hihetetlen látvány fogadta őket. A koporsók szétdobálva, egymásra hajigálva... A földre szórt homok érintetlen, a falakon sem látszik semmi. A Chase család ekkor döntött úgy, hogy lezárja a kriptát, halott szeretteiket pedig egymástól távol, a parókia temetőjének különböző pontjain helyezik el.

A Chase-kripta bejárata napjainkban

A mai napig nincs valódi magyarázat arra, hogy mi történt a koporsókkal. Van, aki szerint Thomas Chase maga okozta az "átkot", a kegyetlen férfi ugyanis még holtában is kínozta a szeretteit, ezért nem nyugodhattak. A kripta ma is látható Barbadoson, de közel kétszáz éve üresen áll.

Félelmetes, nem igaz? De mi állhat a furcsa jelenségek hátterében? Mi okozhatta a koporsók elmozdulását? Különböző elméletekkel találkoztam, egyes feltételezések szerint földrengések okozták a kriptabeli jelenségeket, mások az esővizet és az áradásokat gondolják "bűnösnek". Azonban, hiába gyűlhet össze a víz nagy mennyiségben a kriptában, majd szivároghat el onnan észrevétlenül (hiszen évekig senki sem nyitotta ki a kriptát), kérdéses, hogy képes lenne-e a víz felemelni és áthelyezni a koporsókat, melyek közül egy a feljegyzések szerint ólommal bélelt volt. Érdemes azonban már azt is egy kis kétkedéssel fogadni, hogy az események valóban megtörténtek. Bár Thomas Chase-ről és a családjáról, illetve a halálesetekről találunk információkat, a kripta történetét csak hallomásból ismerhetjük, vagyis, akik először írtak róla csak a legendát ismételték meg, forrásokat nem adtak meg. Az elérhető információk és a történet részleteiben is lehetnek apróbb eltérések, variációk (pl. 1818-ban vagy 1819-ben nyitották fel utoljára a kriptát, a család döntött úgy, hogy lezárja, vagy a kormányzó maga rendelte el ezt stb.) Ráadásul több hasonló történetről is olvashatunk (bár azok közel sem ennyire népszerűek). Egy észt legenda például szinte szóról szóra megegyezik a barbadosi kripta történetével: egy gazdag család megvásárolja a kriptát, a családfő öngyilkos lesz, a kriptát többször is felnyitják és a koporsókat feldúlva találják, a földet hamuval szórják be, hogy az esetleges lábnyomokat észrevegyék. Egy angol történet is rendkívül hasonló, ám ott a legenda feljegyzője azt is megjegyzi, hogy a pontos részletek azért nem ismertek, mert az érintett család iránti tiszteletből nem hozták azokat nyilvánosságra. Vagyis, a jelenség közel sem tekinthető egyedinek.

A legtöbb legendát érdemes azonban az adott kor, a helyszín, a kulturális környezet szempontjából is vizsgálni. A nyughatatlan halottak, a szellemjárás, a mozgó koporsók és a családot érintő átok az élőket figyelmezteti: vigyázz arra, hogyan élsz és hogyan viselkedsz másokkal. Chase és családja azért nem nyugodhat békében, mert a családfő gonosz, durva és kegyetlen volt, ráadásul öngyilkosságot követett el, ami a legnagyobb bűnök egyike.

Valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy valójában mi történt, történt-e egyáltalán valami, vagyis a barbadosi mozgó koporsók rejtélye nem más, mint egy érdekes legenda (amivel legalább a szigetre látogató turistákat lehet szórakoztatni).

Források:

The Mysterious Moving Coffins of Barbados

The Mysterious Moving Coffins of the Chase Family

Things That Are Not: The Case of the Dancing Coffins

The Moving Coffins of Barbados