Az emberi érintésnek hihetetlen ereje van: vigaszt nyújt, megnyugtat, feltölt erővel és energiával. Azonban időnként mindenki úgy érzi, hogy senki érintése nem esik jól. Ez természetes "jelenség", viszont előfordulhat az is, hogy súlyos mentális zavar áll az érintéstől való rettegés hátterében.

Az úgynevezett üveg-téveszme lényege, hogy valaki úgy érzi, hogy a teste üvegből van, és minden érintés, sőt a mozdulatok is ahhoz vezethetnek, hogy összetörik, megsemmisül vagy megreped. Mások egyenesen üvegedénynek hiszik magukat, és az is lehet, hogy csak bizonyos testrészeikről (lábukról, gerincükről, fejükről), szerveikről (szívükről) hiszik, hogy törékeny üvegből vannak. Az üveg-téveszme mellé egyéb pszichiátria betegségek is társulhatnak, például súlyos depresszió, bipoláris zavar vagy skizofrénia. Bár napjainkban ez a betegség rendkívül ritka, a 15-19. században jóval több esetet feljegyeztek. Az átlátszó üveg különleges, szinte mágikus, drága anyag volt, vagyis ezzel a téveszmével az érintett is különlegesnek és varázserővel bírónak érezhette magát.

A téveszméről több esetleírás is született: Johan van Beverwijck holland orvos például egy olyan betegről ír, aki "testi szükségleteit is állva végezte, mert attól félt, ha leül, üvegből lévő hátsó fele ezernyi darabra törik". Alfonso Ponce de Santa Cruz és Andre du Laurens, két 16. századi orvos pedig egy meg nem nevezett nemesről írnak, aki azt hitte, hogy a teste valójában egy üvegedény, és az ideje nagy részét szalmával kibélelt ágyában töltötte, hogy megóvja magát a sérülésektől. 

A beteg VI. Károly orvosai körében

A legismertebb "üvegember" VI. Károly francia király volt, aki nem véletlenül kapta az Őrült gúnynevet. A tévhit időről-időre elhatalmasodott rajta, olyankor az egyébként aktív, vadászatokat, lovaglást és más harci tevékenységeket igencsak kedvelő király kipárnázott (vagy merevített) ruhába bújt, és órákon mozdulatlanul üldögélt a szobában, mert attól rettegett, hogy egyszerűen összetörik. Ha mozognia kellett, akkor azt hihetetlenül lassan és óvatosan tette. Nem engedte másoknak sem, hogy hozzáérjenek. VI. Károlynak nemcsak ez az egy tünete volt, volt, amikor Szent Györgynek hitte magát, nem ismerte meg a körülötte lévőket, vagy éppen nem volt hajlandó arra, hogy ruhát váltson.

Állítólag Csajkovszkijnak is hasonló téveszméi voltak: attól rettegett, hogy ha komponálás közben nem szorítja az állát a mellkasához (vagy esetleg óvatlan mozdulatokat tesz), akkor a feje egyszerűen leesik a nyakáról és összetörik. 

Alexandra Amália bajor hercegnő  meg volt győződve arról, hogy gyermekkorában lenyelt egy hatalmas, üvegből készült zongorát, mely sértetlenül a testében maradt, és bármikor darabokra törhet. Éppen ezért óvakodott a hirtelen mozdulatoktól és csak nagyon lassan, óvatosan lépkedett, nehogy véletlenül valaminek nekiütközzön.

Alexandra Amália hercegnő

Miguel de Cervantes Az Üvegdiák című történetében is a téveszme áll a középpontban. A főhős, Tomás egy mérgezett birsalma miatt kezdi azt képzelni, hogy üvegből van a teste: "Azt képzelte magáról a szerencsétlen, hogy mindenestül üvegből van, és elképzeléséhez képest, mihelyt valaki közeledett hozzá, szörnyűséges kiáltozásban tört ki, értelmes szavakban és mondatokban mindenkit kérve kért, hogy valamiképpen oda ne menjenek hozzá, különben összetörik, mert ő igazán és valósággal más, mint a többi ember, fejebúbjától a talpáig üveg."

Néhány éve egy holland klinikán tűnt fel egy fiatalember, aki azt állította saját magáról, hogy üvegből van a teste. "Az ablakra mutatott és megkérdezte, mit látok. Elmondtam neki, hogy az utcát, az autókat, az épületeket, a sétáló embereket. Azonban ő felhívta a figyelmemet arra, hogy az ablaküveget kihagytam a felsorolásból, és azt mondta: 'én is ilyen vagyok, képes vagyok arra, hogy ott legyek és ne legyek ott, megjelenjek vagy eltűnjek" - mondta Andy Lameijn pszichiáter a BBC-nek. Idővel kiderült, hogy a férfinél egy baleset után alakult ki a téveszme, mert a családja túlságosan rátelepedett, és az üvegszerűség, az eltűnés képességének hite lehetővé tette, hogy "elbújjon" a családja elől.

Edward Shorter professzor szerint az üveg-téveszme nem egyedülálló olyan szempontból, hogy más, újnak és különlegesnek tartott anyagok is kiválthatták, a 19. században például több olyan esetet is feljegyeztek, ahol a beteg azt képzelte, hogy cementből vagy betonból van.

De mi lehet az oka, hogy valaki ilyen téveszmét alakít ki? Évszázadokkal ezelőtt úgy vélték, hogy az üvegtest-téveszme a melankóliával - vagyis egyfajta depresszióval - áll kapcsolatban, és manapság is a szorongással, a túlérzékenységgel hozzák összefüggésbe.

(megj.: az üvegtest-téveszme nem ugyanaz, mint az üvegcsontúság, vagyis az osteogenesis imperfecta, mely egy ritka, veleszületett, genetikai eredetű betegség)

Források:

Gill Speak: "El licenciado Vidriera" and the Glass Men of Early Modern Europe, The Modern Language Review, 1990.

Elena Fabietti: A Body of Glass: The Case of El licenciado Vidriera

History.com